A nyugati hadtest

A Marosvásárhelyen élő Székely Jánost nem kell bemutatni a hazai olvasóinknak. Vers- és prózakötetei, drámagyűjteménye (Képes krónika) ma már közkézen forognak.
Legújabb regénye, A nyugati hadtest egy bukott nemzedék mániákusan ismételt történelmi tapasztalatait összegezi az emlékezés erkölcse nevében. 1944 nyarán Marosvásárhelyről elindul egy hadapródiskola a rugalmas elszakadás nyugat felé vezető egérútján. Lóháton és gyalog, bombazivatarban és kihalt hómezőkön, szennyben és embervérben gázolva menetel az iskola a felégetett Európán át száz és száz kilométereket. Csak füst- és lángoszlopok jelzik az irányt a biztos hadifogság felé. A tizenöt éves kamasz tapasztalatai, a szorongató üldöztetés, a háború tébolya, az egyetemes rettegés ebben a mesterien megkomponált könyvben jelentkezik ma mint kollektív felelősségvállalás. A betörhetetlen vezeték ló agyonverésének, a sorból kilógó cőger megregulázásának, a kripli örökös kudarcainak, a szolgálati gyilkosságot vállaló emberbarátnak, a tömeggyilkos SS-tisztnek a története, a kártyacsata és a bakancssorsolás számtalanszor hallott katonameséje mind-mind csak ürügy Székely János számára, hogy erkölcsi érzékenysége és igazságkereső szenvedélye tudatosítsa a feledhetetlent.