Kommunikáció és gondolkodás

A nyelvi kommunikáció társadalmat, közösséget, embert formáló, alkotó cselekvés. Teremtő folyamat, amely egymásra is ható kommunikációs szerepek révén határozza meg személyiségünket, identitásunk rétegeit. Tudásunk kommunikatív sémák; kommunikációs szituációk elemzését segítő fogalmi összefüggések szerint épül fel. Gondolkodásunk, világképünk kommunikációra való hajlamunk, kommunikációs készségünk függvénye, és, vice versa, a rendelkezésünkre álló információ közössé tételére, másokkal való megosztására irányuló fogékonyságunk az elménk szerkezetét alapvetően meghatározó fogalmi kapcsolatokra vezethető vissza.
Nem véletlenül jut a társadalom, közösség és kommunikáció viszonyát vizsgálva a kiváló társadalomtudós, Ferdinand Tönnies már a XIX. század végén arra a megállapításra, hogy az emberi gondolkodás voltaképpeni közege a közösségi kommunikáció. Miként a Közösség és társadalom (Gemeinschaft und Gesellschaft) című munkájában olvashatjuk: "A mentális élet mindenekelőtt közlés, azaz a jelek útján történő hatás az azonos fajtájú lényre, ezért kiváltképp a vokális szervek használata szavak kimondására; s ebből fejlődik ki az önmagunk iránti közlés hangzó vagy néma beszéd révén, vagyis a gondolkodás."