Hogyan elemezzünk verset?

Egy találó megállapítás szerint a vers lényeglátás és a szavak ünnepe. De ez a lényeglátás rendszerint rejtve, a szépre, a különösre is törekvő nyelvi-stilisztikai eszközökkel kifejezve jelenik meg. Nos, ezt a rejtett mondanivalót és esztétikumot kell felfejtenünk, hogy a verset maradéktalanul megérthessük és hogy szépségében gyönyörködhessünk. Ehhez segít hozzá a verselemzés. Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professzora számos stíluselméleti, stilisztikai munka megjelentetése után ezúttal gyakorlati célú könyvet tesz közé, amely 14 különböző korú és jellegű vers részletes elemzésével bevezet a csodálatos művek megértésének, átélésének a világába. Az itt alkalmazott, a franciáktól származó módszer lényege a következő: a versnek egyetlen részlege, eleme sem maradhat megvilágítatlanul. A szerző három típusú versből válogatott. Először olyanokat tárgyal, amelyek mintegy valamely korstílus vagy stílusirányzat jegyében születtek (pl. a reneszánsz jegyében: Balassi Bálint Egy katonaének; a szecessziót képviselve: Ady Endre Valaki útravált belőlünk). Másodszor olyanokat elemez, amelyek valamely jellemző stilisztikai jelenséget reprezentálnak (pl. a zeneiséget: Áprily Lajos Március; a humoros stílust: Weöres Sándor Szavak). Harmadszor pedig a korunk szülte, nagyon rövid versekből idézett néhányat (pl. Szemlér Ferenc Atomkor; Kányádi Sándor Játszva magyarul). Ennek a kis kötetnek tehát ott kell lennie középiskolás és egyetemista diákjainknak, magyartanárainknak és minden irodalomszerető embernek a könyvtárában, illetve még inkább a kezében.