Mondják, óvnunk kell a múltat ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jelent.
Igaz, nagyon igaz. Mert miközben a régi bajnokokkal beszélgetve leporoltuk a húsz-harminc-negyven évvel ezelőtti emlékeket, ma már teljesen elfeledett, sőt, olykor életidegen képek elevenedtek meg. De ezek a képek vonzóak voltak, nagyon vonzóak - s nem az idő szépítette meg őket -, azt kívánta a hallgató, bárcsak abban az időben élt volna, bárcsak sátrazott volna a pályák szélén a versenyzőkkel, bárcsak bekukkanthatott volna a mindennapjaikba, bárcsak...
Az egykori nagy bajnokok többsége elszakadt a ralitól. Volt, aki azért, mert nem volt lehetősége új autót venni (ez ma is gyakran megtörténik, még a legtehetségesebb versenyzőkkel is), volt, aki azért, mert úgy érezte, elveszett a csoda, amiért annak idején beleszeretett ebbe a gyönyörű sportágba.
A régi ralik szelleme egyre ritkábban kísért. Akkor alkatrészt, kereket, szerszámot, sőt, még pénzt is kértek egymástól egy verseny során, mert nem volt kérdés, hogy utóbb elrendezik az ügyet. S az sem volt kérdés, hogy akitől kértek, az adott, s nemcsak azért, mert tudta, legközelebb ő kerülhet hasonló helyzetbe, hanem azért is, mert nem az ellenfél kiesésével, hanem annak legyőzésével akart az illető a dobogón pezsgőzni. Ma már gyakran önző indokok vezérlik a versenyzőket, s olykor azok alakítják a szabályokat is, ma már senkinek sem jut eszébe (legalábbis a topcsapatoknál biztos nem), hogy elmenjen a szomszédba „egy csipet sóért" - talán azért, mert mostanra túl sok lett a pénz a sportágban. Ma már nem fordulhat elő, hogy az autókra csak szépészeti célokból kerül fel matrica, nem pedig azért, mert valaki fizet érte.
Jó volt feleleveníteni a régi nagy sztorikat, jó volt megismerni az első abszolút magyar bajnokot, jó volt Ferjáncz Attilával nem elnökként, hanem versenyzőként beszélgetni, és igen, jó volt megsiratni Ranga Laci egyik utolsó interjúját.. De azt is megható volt látni, hogy Spitzmüller Csaba felragasztja Herczig Norbert autójára a babérkoszorúval körülölelt egyest - mintegy köszöntve őt a „Bajnokok Klubjában". Ez a gesztus bizonyítja, hogy még ha meg is változott a világ, ma is vannak úriemberek, s ma is vannak vérbeli ralisok, akik húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt is belepasszoltak volna a rali elitjébe. Ez adhat reményt. Mert általuk még vissza-visszatér a régi ralik szelleme.
Tóth Anita
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
