Primavera

Van egy rejtélyes társaság - a Sibble-nép-, akik javarészt rejtve élnek Svédország erdőiben. 1973-ban, egy júniusi napon a Sibbe-nép az upplandi Kyhleholm-kastélyban megrohant egy nagypolitikai konferenciát, hogy megkínálja saját főzetű mágikus sörével a miniszterelnököt és más prominens politikusokat. Erről a nevezetes eseményről, ennek előzményeiről és következményeiről szól a Primavera. Szerepel benne Vera Johansson, vetkőzőművésznő Tierpből: Pentti, finn tróger Svaolaksból, Kettil Kyhle gróf, valamint a hedebyi papi sarj, Erik Jeroboám Ahlenius, ősdiák, bukott festő és prosperáló képhamisító: mindannyian elütnek egymástól, de egyben a megtévesztésig hasonlóak... Talán Sibbefiak maguk is. Szokásos, radikálisan tisztátalan esztétikummal írtam ezt a könyvet: gyors tempót tartva az elbeszélésben, vad ugrásokkal a realisztikus és szimbolikus síkok közt, a groteszkség és pánikszerűség között, hogy a valóság élményét hozzam létre, ne pedig "irodalmi" legyek. Aki irodalmi akar lenni, az esetleg lemondhat a humorról, a groteszkről és a fantáziálásról. Én nem. Sörömet keserű fűszerrel ízesítem? A művészet feltételeit vitatom korunkban és társadalmukban. Főzetem egyébként éppoly édes, és úgy itatja magát, mint rendesen. Minden olvasónk kellems részegséget, könnyű és gondolatokban gazdag katzenjammert kívánok.