Dévajságok - melyeket Peter Fendi császári udvari piktor úr bájos aquarelljeihez szerzett

A művészet és az erotika mindig is szorosan összekapcsolódott a festészetben. Számos kép - a pornográfia határait súrolja vagy éppen átlépő - készült jeles művészek műhelyében a XIX. században is. Elég Zichy Mihály nemrégen újból felfedezett rajzaira gondolnunk. Fendi akvarelljei egy teljesen eredeti nézőpontot képviselnek ebben a sokadalomban. Ezek a képek tulajdonképpen nem erotikusak, hanem brutálisan zaftos kicsúfolásai a biedermeier esztétikának. Ha az inkriminált részeket valaki egy-egy képen lefedi, máris a legilledelmesebb társasági képben gyönyörködhet. Amilyenek annak idején nem csupán a polgári lakások falát lepték el, hanem a népszerű divatlapok mellékleteit is, mint például a Fendi halála évében induló Pesti Divatlapot. A görög szobroktól tökéletes anatómiát tanult mester óriásira növesztett és groteszk módon felfele pördített pénzizű férfiúi, és a korízlésnél is vastagabb alfelű hölgyei elsősorban a jámbor szemlélőből kiváltandó álszent felháborodás kedvéért születtek, és persze azok kedvéért, akik az ilyen szemforgató erkölcsiségen mindig jókat tudnak nevetni.
Ez a kötet is az ő számukra készült. Értük született meg Susie Feinschmecker költőnőnek, Weöres Sándor Psichéje távoli rokonának rövid kis életműve is. Reméljük, nem hiába.