A régi szerb irodalom története

A szlávok őrtörténetére vonatkozóan rendkívül kevés írott adatunk van. Elsőnek a Kr. e. V. században Hérodotosz tesz róluk említést, de mind az ő följegyzései, mind az őt követő görög, római, bizánci, arab és egyéb források meglehetősen szűkszavúak. A különböző tudományágak sajátos módszereikkel ma már képesek rekonstruálni egy-egy nép őstörténetét, gazdasági, nyelvi, társadalmi és kulturális állapotát, az ilyen rekonstruálások során azonban gyakran különböző, sőt, egyes kérdésekben esetleg egymásnak ellentmondó álláspontok, hipotézisek alakulnak ki. Mindezek részletes ismertetése nem lehet rövid bevezetőnk feladata, így csupán arra szorítkozunk, hogy a tudomány mai állásának megfelelő, részben egyöntetűen leszögezett, részben a szemberek többsége által elfogadott eredményeket, és az ezek alapján kialakult képet ismertessük. E szerint a szláv etnikai képződmény a Kárpátoktól és a Pripjaty mocsaraktól északra, nyugaton a Visztula, keleten a Dnyeper felső folyása, északon pedig a Balti tenger által határolt térségben alakult ki. Igaz, vannak, akik a szláv őshaza határait valamivel nyugatabbra, az Oderáig, megint mások pedig délen a Dnyeszterig tolják ki. Mindezeket összevetve, s a különböző feltételezett szélső határokat kissé elhanyagolva megállapíthatjuk, hogy a szláv etnikai képződmény magva a mai lengyel, fehérorosz és ukrán síkságon keresendő. A szlávok kiválása az indoeurópai ősközösségből a Kr. e. II. évezredre tehető, egy ideig azonban még számolnunk kell a feltételezett balti-szláv nyelvközösséggel, amelynek kettéválása után megindul a balti és szláv nyelvek külön utakon való fejlődése.