Számbátjón felé a jeruzsálemi átjáró

Stein Imre avantgarde prózája a bibliai történeteket pulzáltatja, míg a bibliai történetek ellenpontozzák az expresszív szöveg már-már biológiai lüktetését, meghatározó ütemben sűrítve a mai Izraelben játszódó eseményeket. Abba az ütembe, melynek hullámtörvényeibe görbülnek bele tájképek, portrék, ősi és mai események. Nem riportkönyv! Nem útleírás! Nem arról közvetít, ami fényképezhető, hanem inkább az érzetekből érkező "regény", melynek utolsó fejezeteiben mintha húson át, véren át világítva, ősi szívdobbanással hangosítva emelné fel a két fiú történetét. Így egyesül benne ősiség és jelen, mítosz és fikció, miközben a pillanatokban való létezés, az emberi kreativitás - akár a posztbiblikus mitológiában létező áramlás - a Számbátjón folyó innenső partjához érkezteti az olvasót.
A könyv újszerű kísérlet a mítosz és a fiktiv valóság - az exegézis alkalmazási lehetőségein is túlmutató szintézisére. Stein Imre könyve ízig-vérig modern kísérlet, amely magyar prózaírót avat Jeruzsálemtől, a Szentvárostól sokezer kilométernyire itt, Budapesten.