A nagy pillanat

Dr?maian s?r?tett ?s v?gzett?l terhes ?r?k, melyeknek id?t?ll? d?nt?se egyetlen d?tumba, egyetlen ?r?ba s igen gyakran egyetlenegy percbe zs?fol?dott, ?gy az egyes emberek ?let?ben, mint a t?rt?nelem sor?n, rendk?v?l ritk?n ad?dnak. N?h?ny ilyen ?r?k pillanatra pr?b?lok itt a k?l?nb?z? korokb?l r?mutatni - csillag?r?knak is mondhatn?m ?ket, mert amint a csillagok, ezek is t?lragyogj?k az ?jszak?t s az elm?l?st. - Sehol sem t?rt?nik k?s?rlet arra, hogy a k?ls? vagy bels? t?rt?n?sek l?lektani igazs?g?t egy?ni invenci?mmal kisz?nes?tsem vagy felfokozzam. Mert az ilyen pillanatokban, melyek t?k?letesen alak?tj?k ?t az Id?t, a T?rt?nelem semmif?le seg?t? k?zre nem szorul. Ahol val?ban k?lt?i ?s dr?mai er?vel jelentkezik, nem is k?s?relheti meg az ?r?, hogy le is gy?zze. (Stefan Zweig)