Hintajáték - Regény

Stefan Andres (1906-1970) egyetlen magyarul olvasható regényét tartja kézben az olvasó, pedig az író életműve a XX. századi német próza egyik jelentős teljesítménye. Andres nagy szerelme, ihlető élménye és menedéke akárcsak annak idején Goethéé Itália. A mediterrán élmény és az antikvitás, a görög mitológia világa utáni sóvárgás jellemzi ezt a kisregényét is. A délolasz tengerparton, a valószínűtlen kék ég, a hófehér sziklák varázslatos környezetében élnek a szerelmi dráma hősei. Ulrich Huhl, a robusztus, nagy író, életszerető, különös érzékenységű szobrász húsz éve magányos, mert legjobb barátja elrabolta tőle szerelmét, Kättát. Az asszony, a szerelem nélküli magányban, fagyott Dionüszosz-ként, a művészi alkotásra is képtelen. Tárgyakat csinálok azóta, nagyokat és kicsiket, magamnak és másoknak. Szobrokat? Azt csak akkor tud az ember, ha szeret. vallja barátainak. Amikor Ulrike, Kätta lánya megjelenik Huhl életében, szerelmének eleven mását látja benne, de Kätta megjelenésekor már az anyát, az igazi szerelmet választja. S ekkor hosszú idő után szobrot készít: a női figurában Kätta alakját és Ulrike fejét mintázza meg.