Barna gyalogok játszmája

... Az ebéd kissé elhúzódott.
Két óra is elmúlt már, amikor Henlein - a rendfenntartó alakulat egyenruháját viselő néhány úr és a feleségek társaságában - kilépett dr. Zippelius házából, s feltűnt a Piac téren... Itt közben Henlein híveiből körülbelül két-háromszázan sereglettek össze, és arra vártak, hogy végre egészen közelről lássák azt a férfit, aki föltárta előttük ígéretes jövőjük távlatait. A szudétanémet mozgalom élharcosai magasba lendített karral tódultak köréje, tekintetükben a felszított szenvedélyek tüze lobogott.
- Heil! - kiáltozták ütemesen.
Henlein és a kíséretéhez tartozó férfiak - jobbára a Szudéta-német Párt prágai parlamenti képviselői - integettek és mérsérkélten mosolyogtak válaszként a forró üdvözlésre. Az ujjongó tömeg valósággal gyűrűbe fogta Henlein kocsiját.
S ekkor bekövetkezett az összeütközés.
Amit a cseh rendőrség elővigyázatossága meg tudott hiúsítani a teplicei színházban, az most, itt a Piac téren nem akadályozhatta meg senki.
Ugyan ki tudná ma már pontosan megmondani, hogyan is kezdődött, és voltaképpen mi történt akkor, az alatt az alig néhány perc alatt? De ez talán nem is oly nagyon fontos. A lényeg az, hogy amikor a rendőrök szabaddá akarták tenni az utat a távozni készülő Henlein autója számára, általános verekedés tört ki. A tömeg megtámadta a rendőröket, akik persze nem hagyták magukat, s nemcsak a "Pfuj!" és "Szégyen!" kiáltásoktól izzott a levegő, de ökölcsapások is zuhogtak, no és valószínűleg a gumibotok sem tétlenkedtek. Tetőfokára hágott a fülsiketítő lárma, amikor az áttekinthetetlen zűrzavarból egyszerre csak egy nyúlánk férfialak emelkedett ki. Arcán néhány maszatfolt éktelenkedett, ruhája tépetten lógott róla, ám diadalmasan emelte magasra hadizsákmányát: egy rendőri gumibotot. Dühödten védekezett az ellen, hogy visszaadja zsákmányát a rendőröknek, akiknek csak a Mozat-szobor talapzatán sikerült a vadul hadonászó embert leszerelniük. Az ismeretlen férfit elővezették az őrszobára, ahol nagy nehezen megállapították a személyazonosságát.
Nem más volt ő, mint Karl Hermann Frank, a Szudétanémet Párt parlamenti képviselője.