A magyar fémpénzek feliratai és címerei

A magyarok a 9. század végén foglalták el és választották állandó lakóhelyül a Kárpát-medencét. A keresztény királyság legfontosabb intézményeit I. (Szent) István király (1001-1038) eréllyel, következetességgel, ellentmondást nem tűrve építette ki, és fegyverrel védte az állam alapjait a külső és belső támadásoktól. Az államalapítással egy idős a pénzverés, ami Magyarországon mindig az uralkodó felségjoga maradt, mint a szuverenitás egyik jelképe.
Az ország mindennapi életviteléhez szükséges forgalmi pénzek valamennyi korban magukon viselik az éremképek, feliratok tekintetében a politikai, anyagukat tekintve pedig a gazdasági viszonyokat. Az ország népével, köztük a nagyobb számban levő írástudatlanokkal a forgalmi pénzek ismertették meg uralkodójukat, ezért nagyon fontos volt a felirat és az éremkép megválasztása. A hosszú időn keresztül jó minőségben vert, állandó éremképű pénzek messze földre eljutottak a kereskedők és a hadjáratokban részt- vevő katonák által, és ezek az érmék az ország jó hírnevének terjesztésén túl több esetben mintául szolgáltak más országok pénzeihez is.
A magyar numizmatikában nem áll rendelkezésre olyan átfogó szakirodalmi munka, amelyben a pénzeken levő feliratok, felirati rövidítések feloldása, illetve magyarra fordítása megtalálható lenne. Ezek a feliratok nyolc és fél évszázadon keresztül latin nyelvűek voltak, és elolvasásuk, megfejtésük az avatatlan számára az adott korban is gondot jelentett. A felirat rövidítéseinek feloldása és magyarra fordítása közelebb visz bennünket a korhoz, amelyben a pénzt kibocsátották, és ezáltal egyben történelmi események tanúi is lehetünk. E megállapítások vonatkoznak az éremképekre is, közülük különös tekintettel a címerekre.
A könyv első része az írás történetét és a magyar pénzek feliratait ismerteti, majd a numizmatika sajátosságait szem előtt tartva röviden tárgyalja a heraldika szabályait. Itt szerepelnek azok a családi címerek is, amelyek
a pénz kibocsátásáért felelős főtisztviselő egyéni azonosító jeleként (mesterjegy) kerültek rá az érmékre. A könyv második része katalógus, amelyben a Magyarországon törvényes fizetőeszközül szolgált magyar veretű pénzek, az úgynevezett forgalmi pénzek leírása található időrendben, típusonként.
A katalógusban szereplő egyes darabok kiválasztása szubjektív; a jellegzetes, tipikus, egymástól lényegesen eltérő feliratú és címerű érmék kaptak benne helyet. Majuszkula betűkkel a fémpénzeken látható felirat, minuszkulával a rövidítések feloldásával a teljes felirati szöveg, míg kurzívval a magyar fordítás olvasható. A mellékletben kapott helyet a címerek heraldikai leírása és ábrája, valamint itt lelhetők meg a magyar fémpénzek feliratában vagy címerében megjelenő földrajzi területek lexikális adatai. A könyv végén található a felhasznált szakirodalom jegyzéke, továbbá a jegyzetek, az alkalmazott rövidítések és a névmutató.