A haza felé - Közéletírások, útirajzok, jegyzetek

Simon Géza egyike azoknak a "külföldre szakadt hazánkfiainak, akik 1956-ban, a forradalom leverése után hagyták el az országot. Ebben a kötetben azokat az útirajzait és publicisztikai írásait gyűjtötte egybe, amelyekben részint a korábbi 1965-től amerikai állampolgárként tett magyarországi kirándulásainak élményeit, részint 2003-tól már az itthon töltött hosszabb időszakokban szerzett tapasztalatait vetette papírra. Az írásokból megismerhető életút, valamint az ezredforduló magyar történelmének éles kontúrokkal kirajzolódó vázlata önmagában is érdekfeszítő olvasmány, de a kötet igazi értékei nem az események rögzítésében, a tájak és emberi karakterek színes ábrázolásában, hanem azok irodalmi értékű feldolgozásában rejlenek. A civilben orvos Simon Géza egyaránt birtokolja a realista prózaíró és az alanyi költő alkati adottságait. Az előbbi teszi alkalmassá arra, hogy kíméletlen kritikát gyakoroljon a társadalmi, a politikai élet visszásságaival, torzulásaival és a közönséges emberi gyarlóságokkal szemben, az utóbbi szabadítja fel benne a sugárzó érzelmeket, amelyek hazájához és a határainkon belül és a rajtuk kívül élő magyarság ügyéhez kötik.
A haza felé olvasóit nem szórakoztatják regényes történetek, de nem fárasztják nevelő célzatú tanmesék és elvont teóriák sem. A kötet minden sorából saját világunk hétköznapi tényeire ismerünk, de azok rejtett összefüggéseit az író látószögéből ismerhetjük fel. Egy olyan ember látószögéből, aki miközben zavarba ejtő műveltséggel és politikai tájékozottsággal igazodik el a világban sérülékenyen érzékeny lélekkel minden régi és minden új emberi kapcsolatában önmagát: identitásának támasztékait keresi. És ez a szenvedélyes identitáskeresés bennünket, olvasókat is magával ragad: környezetünk mélyebb megismerésére és szigorú önvizsgálatra késztet.
Kulin Ferenc"