A levegőből élünk

A koppenhágai gép lezuhant! Másnap délben itthon ért a szörnyű hír. Tudom, hogy a vonat is kisiklik, az autókerék durrdefektet kaphat, az öntödei kazán megrepedhet. Tudom, hogy a légieknél jóval veszélyesebbek a föld országútjai. Így van, igaz. De hová lesznek az ész érvei, ha a statisztikailag jelentéktelen számadat egy mosolygós arc emlékét őrzi? Semmivé zsugorodnak, elvesztik értéküket.
És az ész mégis tovább jut. Repülnöm kell. Végezni azt, ami a dolgom: Kísérni, gondoskodni az utasokról légi utakon. Ez majd csökkenti talán a fájó emlékeket.

1971. augusztus 28-án, szombaton este mint ismeretes Koppenhága Kastrup repülőtér közvetlen közelében szerencsétlenül járt a MALÉV HA-MOC jelű IL-18-as típusú repülőgépe, amely Oslóból volt visszatérőben Budapestre. A gép fedélzetén huszonöt utas és kilencfőnyi magyar személyzet tartózkodott.