Ludovicus

A Pitymalló Keselyként is közszeretett írópár, akinek színdarabjait külön-külön füzetek füzérében kapja kézhez az Olvasó, már-már harmincnyolc esztendeje sző egy bordában. 1976 őszén, hatévesen vetette őket szerencséjük a Törökvész úti Általános Iskola ugyanegy osztályába. Ezután évfolyamtársként végeztek a Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd a Szegedi (korábbi, kedves nevén: József Attila) Tudományegyetemen. Az általános iskola nyolc esztendejében három buszmegállónyi utat sétáltak végig minden munkás hajnalukon, a gimnázium alatt a Duna-part Bem József és Batthyány tér közti szakaszán ballagtak reggelre-reggel, Szegeden pedig... ott úgysem száll senki villamosra, trolibuszra. Hozzá a tanítás utáni délutánok, mostanság a napi robottól elcsent percek, a fűzfői és velemi nyárnapok teremtették meg a társírás keretét, míg közegét a két pipából felbondorodó egy füst. Kezdték hajdan tévéműsor-paródiákon, alapítottak saját, zömmel botcsinálta ütőhangszereken eleven zenekart, játszották azután színműveiket város-, majd országszerte, írtak filmforgatókönyveket, musical-librettót, de vitézkedtek a verses epika és a próza terein is, szerkesztettek irodalmi kabarékat a Spinoza színpadára, s nemrégen az Emmuska című kalandregényükkel is előrukkoltak. Drámáik zöme nagynevű folyóiratokban s önálló kötetekben megjelent már, most emitt-amott újragondolt szöveggel és Friss Krisztina lelkükből lelkedzett illusztrációival kerülnek a közönség elé - szétválasztva azt az édes értők méhrajára és a savanya értetlenek sáskahadára.