Nők, délutáni fényben - Klimaxkönyv

„Arról is írnom kellett volna, menynyire rosszkor jön a klimax, ez a hívatlan vendég. Persze, szegény, sosem jönne jókor. De ahogy mondják, az ötvenesek az úgynevezett szendvicsgeneráció, ők azok, akik egyszerre viselik a már és a még támogatásra szorulók, az idős szülők és a félig felnőtt gyerekek gondját. Tehát épp elég van a vállukon úgy is. Erre a közhelyre sem utaltam, miszerint: amikor az utolsó gyerek is kirepül a házból, és a kutya is jobblétre szenderült, akkor kezdődik az öregség. Nos, ez is eshet a klimax idejére. Mi gondoljunk csak a derűsebb végkifejletre: akkor kezdődik az élet! Azt sem domborítottam ki eléggé, milyen sokat segít a nők közötti cinkosság, a szolidaritás. Hogy a barátnők szerepe a változókorban éppoly fontos, mint a kamaszkorban. Azt ugyan hangsúlyoztam - bár nem lehet eléggé -, hogy klimaxra az egyetlen orvosság a helyes táplálkozás és a mozgás, de azt nem, hogy a másik egyetlen a bennünk lakozó derű és szeretet. Nem említettem az unokáink adta boldogságot; az anyánkkal kialakuló újfajta kapcsolat örömét; egy szabadabb élet lehetőségét; az érett arcok szépségét; a sok gyönyört nyújtó szexuális tapasztalatot; a férjünk iránti elnéző szeretetet; az élet dolgaiban való eligazodás biztonságát..."