Csirkejáték

"De hirtelen elcsüggedtem. A csipkés párnák, a süppedő ágy és benne Orsolya teste egyetlen igazi diadalom volt. Meddig élhet meg ebből a férfi? A mohóságban, amellyel Orsolya elvette tőlem a gyönyört, mintha már ott lappangana a kíméletlenség, a gyors jóllakás és a fölszabadulás vágya." Két ember, két élet - a sorsuk. Sors, ami miatt ez a két emberi élet, életük románca eggyé olvad: egyvalaki, a férfi, az elbeszélő szenvedéstörténetévé. Rubin Szilárd regénye, mely egy mély és megszenvedett szerelem képeit festi elénk, először 1963-ban jelent meg, és kiválóságának hála újból és újból előkerül. A szenvedélyre fogékony olvasónak ünnep ez a könyv, de a nyelvre figyelmes ínyenc érdeklődésének éppúgy méltó tárgya, mint ahogy irodalmunk számos nagy alakja is emlekezetes olvasmányélményei közt tartotta, tartja számon. Szentkuthy Miklós, még az első kiadás évében a szerzőnek írt magánlevelében "modern, mai Werthernek" nevezte a Csirkejátékot, Pilinszky János a kortárs legnagyobbak - Weöres, Nemes Nagy, Ottlik stb. - panteonjába emelte Rubint, Esterházy Péter pedig összegezve "egyedülállónak", "meteornak", "marslakónak" titulálta a művet.