Szamárfül

Tudtam! Amikor pedzették, kéne egy jegyzet még, egy úgynevezetett fül, tudtam, hogy ezt lőcsölik rám kíméletlenül. Ami felesleges, hiábavaló, azt elrúgja magától a ló, megbízzák véle hát a szellemileg visszamaradt szamarat.
Mert mi a fül? Egy hasáb csacskaság, csenevésszé összeaszalt esszé olvasótoborzó tartalmi torzó. (Az szól mellette, hogy csak az olvassa, aki már megvette.) A fül feltétlenül előlegezett közvélemény-keresztmetszet. Hogy tetszett, megtudhatod belőle, ha elolvasod előre. Vagy futólag utólag, így arra késztet, hogy amit elméd már félig megemésztett, kérődzd fel akarva, nem akarva, mint egy kiló silót a marha.
Ám mit sem tehetek ellene, állatmeséinket ajánlanom kellene, remélve, hogy meglelik itt-ott benne az emberit.
Hopp! Megvan! Bár talán más, nem ajánlás, inkább kajánnak tűnő ajánlat:
Ha úgy találják, hogy e mű egyérteműen kétértelmű, s az egyiket nemükre vérig sértőnek vélik, tegyenek úgy, mintha nem értenék.
Szamárfülnek ennyi elég.