A görög kultúra aranykora - Homérostól Nagy Sándorig

A kötet tárgya az i. e. V. század görög műveltsége, úgy, amint az a görög társadalom életéből kisarjadt. A munka jellegét egyfelől ez határozza meg, másfelől természetesen a sorozat jellege, amelynek keretében kiadásra kerül. Nem a szó régebbi értelmében vett művelődéstörténet, mert a művelődés jelenségei mint meghatározott történelmi és társadalmi körülmények tükrözői kerülnek benne bemutatásra, s ezért a görög politikai történet, a társadalom- és gazdaságtörténet tényei és jelenségei sokkal terjedelmesebb formában kerülnek tárgyalásra, mint ahogy a hasonló jellegű művekben korábban szokásos volt. Arra is gondosan ügyelni kellett azonban, hogy ezeknek ismertetése ne menjen a művelődés jelenségeinek rovására, tehát a munka művelődéstörténet jellege ne homályosodják el azért, mert a tárgyalás során a fogalom második összetevője, a történet is megkapja az őt megillető, az elsőnél nem kisebb és nem nagyobb rangját.
A görög művelődéstörténet anyaga a szerzők szándéka szerint nem pusztán tudomásulvételt igénylő ismeretanyagként kerül a munkában bemutatásra, hanem mint európai kultúránk elevenen ható hagyománya. Ez a szempont határozta meg az egyes jelenségek tárgyalásának arányait is. Ezért kapott a képzőművészet itt nagyobb terjedelmet, mint a sorozat többi köteteiben, ezért került a középpontba a görög irodalom fennmaradt klasszikus alkotásainak elemzése, s ezért jutott a hasonló jellegű munkáknál szokatlanul nagy hely a görög természettudomány, elsősorban a görög matematika legfontosabb eredményeinek bemutatására. A kötet képanyaga szervesen kapcsolódik a szöveghez: nem csupán általánosságban illusztrálja az ókori görögség életét és művészetét, hanem az anyagi kultúrát és képzőművészetet tárgyaló részek szerves kiegészítője kíván lenni.