Isteni téveszme

A könyv egyértelmű csalódás az ateista olvasó számára - gondolom a hívők már az első néhány sor (oldal, fejezet - ki-ki vérmérséklete szerint) után úgyis leteszik. A bevezetés valóban cinikusan szellemes érvelése (miért kell a tudománynak isten(ek) létezésével foglalkoznia annak ellenére, hogy semmi szükség rájuk) után Dawkins adós marad a felvetett kérdésekre adandó válaszokkal. A mai tudományos gondolkodás eszköztárával Aquinoi Szt Tamás, vagy Canterbury Anselmus istenérveit cáfolni (arról nem is beszélve, hogy - bár ezt nyilván Dawkins nem tudja - annak idején ezt az úttörőben már kötelező őrsi foglalkozásként letudtuk) körülbelül akkora mutatvány, mint a flogiszton-elméletet fikázni. Egy evolúció-biológusnak arra a kérdésre kellene választ adnia (vagy a válaszadást megkísérelnie), hogy a vallás, mint a természetes kiválasztódás hatása alatt álló "mém", miért bizonyult sikeresnek az idők folyamán (hogy miért alakult ki, ez talán pontosan ebben a gondolatmenetben nem igazán fontos, tekintsük egy gondolati mutációnak). Vajon miért van szüksége az emberi agynak erre a téveszmére és miért ragaszkodik olyan erősen hozzá? Merre tart a vallás(ok) evolúciója? Képes-e az ateizmus, mint rivális "mém" kiszorítani az istenhit(ek)et, szelekciós előnyre szert tenni, és ha igen, miért nem? Talán Dawkins következő könyvéből - ahol talán kevesebb oldalt szentel a katolicizmus elleni kereszteshadjáratnak - mindez kiderül...

Számomra a könyv egyáltalán nem okozott csalódást, ellenkezőleg! Eddig mérsékelt ateista voltam, de Dawkins szilárd érvei és a felhozott bizonyítékok megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy minden vallás csupán az emberi hajlam következménye. Az előttem véleményt formálóval nem értek egyet: a könyv megalapozott és kielégítő választ ad a felhozott kérdésekre: pl. szerinte a vallás kialakulásában és fennmaradásában fontos szerepet játszhatott az az evolúciós előnyt jelentő emberi hajlam, hogy gyermekként megalapozott érvek nélkül is hiszük a bölcs felnőtteknek, és sajnos ettől felnőttként sem tudunk szabadulni, sok mindent elhiszünk a magasztos hangnemben felszólaló vallási vezetőknek is. ( Lásd: A vallás, mint valami másnak a mellékterméke c. fejezet ) Ez megmagyarázza, miért ragaszkodunk annyira a hithez. És ebből következik is "redbaron" hozzászóló másik kérdésére a válasz: amíg az agyunk úgy fejlődik, hogy hajlamos erre a téves működésre, hogy azt is elhiszi, amit nem kellene, még felnőtt állapotban is, addig vallás is lesz, ezzel együtt terrorizmus, lelki terrorismus, fölösleges bűntudat, és a vallás többi "áldásai"... Sajnos..