Jonathan, a sirály

Jonathan számára a repülés nem a zsákmányszerzéssel egyenlő célja magának a repülés szépségének a megélése, amely a tökéletesedés útjának is tekinthető. Tökéletesen akar repülni, ezért folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek érdekeben még a kiközösítést, a magányt is vállalja. Minden értelemben felfelé törekszik, s a dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy
a halál nem megsemmisülés, hanem valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé. Tökéletesedni ezt tartja a sirály (és az ember) legfőbb feladatának. Amikor pedig eléri ezt a célt, rádöbben, hogy a tökéletességnek nincs értelme, ha kizárólag csak a sajátja. Ezért visszatér a rajhoz, amely kivetette magából, majd megnyeri és tanítani kezdi a fiatal madarakat. Arra, hogy repülni szép, és arra, hogy fölfelé kell törekedni. Bennünket, embereket pedig arra, hogy soha ne adjuk alább, mint ő, Jonathan, a sirály.