Rákos Sándor - Kossuth-díjas írók

Arisztotelész született, dolgozott, meghalt", kezdte így állítólag Heidegger egyik Arisztotelészről szóló szemeszterét, majd belekezdett filozófiai rendszerének tárgyalásába. Figyelemre méltó felütés, ami azonban talán mégsem a biográfia manapság szükségtelen s lényegtelen mivoltát bizonyítja, hirdetve a puszta szövegre redukált életművek vizsgálatának magasabbrendűségét, hanem jelezheti az érintett életrajzával kapcsolatos ismereteink szűkösségét (mi minden tudható bizonyosan Arisztotelész életéről?) s ugyanakkor feleslegességét (egy filozófus kategóriarendszere, ontológiai és módszertani felismerései, irodalomesztétikája stb. mélyebb megértéséhez kell-e ismernünk élete eseményeit?). Hogy szükségét érzem a XX. századi magyar irodalom egyik nagy rejtőzködőjének. Rákos Sándornak életrajzi elemeket is tartalmazó bemutatását, magyarázható azzal, hogy egyik már-már elfeledett költőnk ő, aki József Attila-, Déry-, Füst Milán-, Weöres-, majd Kossuth-díja ellenére is szinte egész élete során kívül maradt az irodalmi reflektorfény hatósugarán, és azzal is, hogy mivel Rákos szerint egy költő szakadatlanul az önéletrajzán dolgozik, verseiben önmagát közli, hol nyíltan, hol burkoltan (Az emlék jelene, Forrásvidék, Jeremiád) fontos lehet költészete megértése szempontjából minden vele megtörtént sorsfordító esemény.