Memória! Zavar? Mellékhatás, avagy a legújabb és mindig aktuális orvosi anekdoták

Kit érdekel az egészségügy titokzatos világa? Szinte mindenkit!
Filmek, tévésorozatok garmadája szól orvosokról, klinikákról, nővérekről, sürgősségi osztályokról, különös betegségekről. Nemhiába, hiszen ez a világ egy cseppet sem unalmas. A fehér köpenyek, klumpák, és zöld műtősruhák sterilnek tűnő sejthártyája mögött ugyanúgy megtalálható a szakmai elhivatottság, rátermettség, tapasztalat, emberi együttérzés, mint a kicsapongás, intrika, hatalomvágy, pénzéhség, botrányok, és persze a szex. Mindemellett - köztudottan - rengeteg humor is. Prof.Dr.Bonvy Iván igazságügyi orvos-szakértő évek óta gyűjti az általal belülről ismert hazai orvostársadalom és szakdolgozói kar legmeglepőbb és legmulatságosabb történeteit. Olyan sztorikat mond el - a távolabbi múlttól a közelmúlton keresztül napjainkig - és nemegyszer olyan titkokba avat be ebben a könyvében, amelyek bár jórészt bizonyíthatóan igaz történetek ugyan, de mégsem találhatóak meg a hivatalos szaklapokban. (Csak ízelítőül említem Rákosi lelkiismeretes sebészét, a Váci úti ámokfutót, vagy az anatómiatudós pornósztár, és a szófukar sztár-fogorvos esetét, hogy a zavart Viagra-kutatóról már ne is beszéljünk.) Aki belekezd az olvasásba - legyen bár laikus vagy szakmabeli - nem bánja meg, mert a szerzőnek tényleg van (mellék)hatása az olvasóra, és gondoskodik arról, hogy kedves "betegei" remekül szórakozzanak, sőt rendszeresen betegre röhögjék magukat.
Ám a komolyabb értékeket keresők sem fognak csalódni. Hiszen az anekdota jellemeket, korokat, örök emberi helyzeteket idéz fel, másként feledésbemenő, de mégis felejthetetlen személyiségeknek állít emléket. A jól megírt anekdota irodalmi élmény. A szerző alaposan feldolgozza témáját, nem fukarkodik a korrajz, az emberi érzések, a kiélezett szakmai viták bemutatásával sem. Éppen ez adja igazi bukéját Dr.Bonvy írásainak, éppen e miatt nem lehet őket letenni. Hiszen egy anekdota gyakran többet árul el egy korról, egy szakmai miliőről, mint efy tudományos monográfia, miközben nem ritka a tragikus helyzetek és fájó nehézségek feldolgozását is enyhíti a gyógyító nevetés, az üdvözítő mosoly. Külön is felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szerző - vállalva ennek kockázatát - szándékosan nem mondott le a valós élethelyzetek bemutatásához illő történeti hűségről és szakmai hangulatfestésről, így a szöveg kifejezetten kötetlen, szókimondó stílusban íródott.