Jönnek a kispolgárok

"Megoldási javaslatok? -nézett körbe az Elnök. - És ha levágnánk a karját? -jegyezte meg félénken a beázás károsultja, majd mentegetőzve fordult a vénkisasszony felé. - De felőlem belőhetjük a Dunába is. - Lőszer sajnos nincs a társasház tulajdonában - tárta szét két karját az Elnök. - Úgyhogy marad a karlevágás. Izsák úr - biccentett az egyik sarokban ülő pirospozsgás férfi felé, aki szaporán bólogatott közben -, majd lesz szíves kölcsönadni a fűrészt, amivel tavasszal a gyümölcsfákat szokta megmetszeni. De, ha akarják, tőlem szerezhetünk lőszert is, de kizárólag a közös költség terhére. Ez ügyben majd rendkívüli közgyűlést kell összehívni, és egyeztetni kell a tömbbizalmival. - Jó lesz a fűrészelés! - zúgolódtak többen. - Minek az a flanc! A közös költség meg már így is az egekbe rúg. - Tiltakozom - ugrott fel egy vézna, beesett mellű szemüveges férfi. - Én, mint a ház Emberjogi Bizottságának titkára, ezennel óvást nyújtok be. Nem élünk, kérem, a középkorban. Bárki beláthatja, ha levágjuk a Szabó úr karját, úgy, ha lehet, még kevésbé lesz képes elzárni a csapot a fürdőszobában, a kaputelefon melletti névtábla felszereléséről már nem is beszélve. Az ugye kéz nélkül effektíve lehetetlen vállalkozás. Én inkább azt javasolnám - nézett szét zavartan -, hogy rúgjuk le a veséjét. Ha kell, én a köz érdekében magamra vállalom ezt a nemes feladatot." (Lakógyűlés)