Az eltévedt lovas nyomában

"A cím valamelyest hangzatos és nagyzoló. Hangzatos, mert többet ígér, mint amennyit adhat. Az elmúlt évszázad históriájának nagy elemzését ígéri, legalábbis sejteti. És - természetesen - nem adja, nem adhatja. Csak töredékeket gondolatmenetekből és érzelemhullámzásokból." A könyv nagy - legalábbis terjedelmében nagy - válogatás. Évtizedek írásaiból. Talán az előző válogatással, az Ars poetica - ars teoretica cíművel képez kerekebb egészet. Bár nem folytatja azt. Inkább csak utólag derült ki számomra a lehetséges összefüggés. Hogy együtt formálhatnak - kívülről - elméleti pályaképet, - belülről - alkotói önarcképet. Amit a válogatás szerkezete sugallni szeretne; a válogatás tartalma igazolni szeretne. Elméleti pályakép, alkotói önarckép? Nem tudom, a megfogalmazásokban sikerült-e érzékeltetnem a szándékban meglévő, bujkáló öniróniát. Nyolc ciklust szerkesztettem. Az egyszavas címekkel követtem régi stirális tév- vagy rögeszmémet. HOgy így pontosan telibe találhat. Jelzi a belső nyomást, amelyből az írások megszülethettek. Jelzi a külső célt, amelyet az írások megközelíthetnek. Vagy legalábbis megközelíteni szeretnének.