Rosszkedv, szomorúság, depresszió

A "Mesterkurzus" eddigi három összejövetelén igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk; hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai, vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindenapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk; és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a -fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából. Ez a kötet az első témakör előadásait tartalmazza, vagyis a rosszkedvről, a szomorúságról és a depresszióról szól. Ezekről a lelki jelenségekről, de nem azért, hogy eltöröljük őket az emberek lelkéből... Vajon milyen lenne-a világ, ha mindenki állandó jókedvben lubickolna? Talán olyan, mintha a tárgyaknak nem lenne árnyékuk, s mindent csak a kopár fény ragyogna be. Az élet változékony, örömre és szomorúságra, jókedvre és rosszkedvre egyaránt szolgáltat természetes okokat a lelkileg egészséges embernek is. Ám a depresszió más lelki betegség. Gyógyítani kell. Ezért nem érdemes és nem szabad minden rossz hangulatunkat, letörtségünket depressziónak kinevezni. A mi kultúránkban a legtöbb ember kizárólag a sikerre, a győzelemre, a haszonra állítja be magát. S egyszerűen nincs eszköze arra - s ez a nevelés hibája is - hogy elviselje-a kudarcot, túltegye magát a vereségeken és a csalódásokon. Mérei Ferenc nemzetközi hírű pszichológus mondta egyszer, hogy a hiteles élet titka az, hogy az életben nem kell mindig jól járni! Aki 1e tud mondani - erről a kényszeréről; az belsőleg nagyon szabad lesz és nagyon erős.