Szexodus

Hogy az 1978-ban született Peter Bilýt az Isten iránt érzett odaadó szeretet, avagy a környezetével való meghasonlottság vezette-e az olaszországi Ágoston-rendi kolostorba, máig talány számomra. Tény, hogy a hosszas vívódást rövid elhatározás követte, s mintegy ???hirtelen felindulásból magára öltötte a novíciusok fehér csuháját. Mivel ettől nem szűnt meg embernek és egyben gyarlónak lenni, vétkezik, ahol csak tud, majd az egy év próbaidő letelte előtt kilép a rendből, és Spanyolországba utazik, ahol éppen annyi keresnivalója van, mint Olaszországban is volt. Gyakorlatilag semmi. A kényszer- vagy érdekházasság, a hosszabb-rövidebb ideig tartó baráti és szerelmi kapcsolatok "mámorában tobzódva próbálja mozaikokból összerakni életének ezt a rövid, ámde mozgalmas részét, keresve az eszményi helyet, mely valahol két tüzes comb és a kolostor magánya között volna, félúton... Két légyott között persze bőven marad ideje arra is, hogy az emberiséget foglalkoztató számos sarkalatos kérdésre keresse a választ s ezeket részben elfogadható szinten meg is válaszolja. Bár nem feszeget dogmákat, azért több, mint figyelemre méltó például az a megállapítása, hogy "ha empirikusan be is bizonyosodnék, hogy Isten nem létezik, nem maradna más választásunk, mint (ismét?) kitalálni őt.