Peckesítő

Más. Elgondolkoztat. Dühít. Megnevettet. Elkeserít. Bevonz. Eltávolít. Reményt ad. Sok minden kavarog bennem. Az elején azt kérdeztem: Naebbőlaztánmilesz? Azután a történetek laza szövedéke szépen összeállt, felgyorsultak az események, és végül magukkal sodortak. A helyszínek hitelesek (tudom), példának az ikonikus egyetemi Tisza-túrákat említem csak. Számomra úgy tűnt, hogy a szerző annak ellenére, hogy hőseit nem kímélve fricskázza, mégis minden gyarlóságuk ellenére kedveli is őket, amiért lehet: a barátságért, a bajba jutottaknak való segítség nyújtásért, az összefogásért és a szeretetért. (Hogy ez igaz-e, azt majd a szerző elmondja, ha akarja, nekem elég, hogy ezt éreztem olvasás közben.)A nyelvezet: biztosan megosztó. Nekem Tarantino jutott az eszembe (nem szándékom bármilyen művészi kvalitás béli összehasonlítás), mert engem mindkét esetben a túlzó megfogalmazás - ott képi, itt verbális - eltávolít, de éppen csak annyira, hogy érezzem az egész abszurditását, de azért komolyan is vegyem.Kinek ajánlanám? Szenteknek, entellektüeleknek és prűdöknek biztosan nem. Aki viszont kíváncsi valami szokatlanra, nyitott arra, hogy félretegye az előítéleteit és hajlandó a felszín alá is nézni, miközben jól szórakozik, annak biztosan.

Ezt a könyvet vagy tiszta szívből utálni, vagy imádni fogják. Én az utóbbi csoportba tartozom. Régen nevettem ennyit és el akarok menni Hong Kongba. Muszáj elmennem oda.