Nagaszaki harangjai

Ez a könyv, akárcsak a Krisztus mai tanúi sorozat Kalkuttai Teréz anyáról, Dom Helder Camaráról, Romero érsekről, Konnersreuthi Neumann Terézről és Chiara Lubichról szóló eddigi kötetei, egy kiváló katolikus személyiséget mutat be. Takashi Nagai japán orvost azonban kettővel több okból tekinthetjük mai-nak, mint a többieket: életének és halálának drámája szorosan a 20. századhoz, illetve korunk két szellemi-erkölcsi válsággócához a hit és tudomány viszonyának, és az atomháború fenyegetésének problémájához kapcsolja őt.
Takashi Nagait konvertitaként is számon tartja a katolikus irodalom. Részletes életrajza helyet kapott Fernand Lelotte S. J.: A 20. század konvertitái című gyűjteményében is, ami 1986-ban jelent meg az ECCLESIA kiadásában. Mint eszmélődő fiatalembernek, egyetemistának és fiatal orvosnak, neki is szembe kellett néznie a hit vagy tudomány, illetve a hit és tudomány dilemmájával. A kereszténységet nem ismeri, a sintoizmus nem tudott a lelke mélyére hatolni: őszinte meggyőződéssel választja a tudományt és komolyan hiszi, hogy a biokémia titkainak feltárása meg a gyógyászati eljárások tökéletesítése választ képes adni az emberi lét végső kérdéseire is. De amikor végignézi édesanyja haláltusáját, rádöbben a tudomány elégtelenségére. Pascal Gondolatok c. könyvének olvasása meggyőzi, hogy a tudományos gondolkodás és a vallásos hit nem állnak ellentétben. Végül egy, a japán kereszténység első idejétől katolikus családdal való kapcsolata révén betekintést nyer annak szeretetteljes és vonzó belső életébe. Az 1933. évi mandzsúriai háború alatt, amelyben katonaorvosként vesz részt, már a katekizmust tanulmányozza; leszerelése és a végső döntést megelőző lelki küzdelmek után megkeresztelkedik.
Amikor 1945. augusztus 9-én felrobban az atombomba Nagaszaki fölött, Takashi Nagai klinikai röntgen-főorvos a háborús évek alatti szakadatlan munka következtében már súlyos fehérvérűségben szenved. A város felismerhetetlen romhalmaz, a törmelékek között 30 000 halott és 100 000 sebesült. Nagai kiszabadítja magát a laboratórium üszkös romjai alól és több sebből vérezve megkezdi a betegek mentését és ellátását. Élete ettől kezdve az orvosi és keresztényi helytállás hőskölteménye: három napon át szervez, bátorít, gyógyít és betegeket ment, munka közben a kimerültségtől többször elájul; majd hazavánszorog, hogy megtudja: háza porig égett, felesége a romok között lelte halálát. Maga építette kunyhóban rendezkedik be, innen jár be a klinikára, míg a sugárfertőzéssel súlyosbított betegség ágyba nem dönti. Amikor megtudja, hogy soha többé nem végezhet gyógyító munkát, irodalmi tevékenységbe kezd. Csak feküdni képes, de így is szüntelenül dolgozik; mikor kihullik kezéből a ceruza, diktálja a kéziratot. Négy év alatt tizenöt könyvet ír, valamennyi egy hitvalló lélek üzenete a szeretetről Krisztus és az evangélium igazságáról. Leghíresebb műve a Nagaszaki harangjai, amit számtalan nyelvre lefordítottak, színpadra vittek és filmként is feldolgoztak.
Dr. Paul Takashi Nagai panasz nélkül elviselt borzasztó szenvedések után 1951. április 30-án, negyvenhárom évesen, kezében feszülettel és rózsafüzérrel halt meg.