A csipkeverő lány

Lainé Goncuourt-díjas kisregényében egy igazi közhelytörténetet
beszél el: hányszor visszaéltek az egyszerű leány és a pályája
kezdetén álló polgárfiú bájos és többnyire tragikusra forduló
szerelmével! És persze sajnáljuk a bájos-hamvas, együgyű és
adakozóan alázatos kis fodrászlányt, Pomme-ot és sorstársait:
"Szegény kislányok! Ők is tudják, hogy szegény kislányok. Pedig
csak azért szegények mert mi nem vagyunk hajlandók fölfedezni
azt ami bennük van. Melyik férfi nem követett el két-három ilyen
gaztettet életében?" Ismerős helyzet, ismerősök a szereplők. De
figyeljünk csak jobban oda: mennyire eleven mégis minden
ebben a kisregényben! Mert az író éppen azzal remekel, hogy
tudatosan játszik a közhellyel. Hogy csupa játék és irónia,
bravúros stílusváltás. Lainé leplezve-leplezetlenül részt vesz az
érzelmes történetben, de mindig egy kicsit kívül is marad rajta. S
különös bája a történetnek, hogy egy friss szociográfiai kutatás
gazdag anyagát érezzük a szándékoltan irodalmias-régies
fikciók-arabeszkek mögött.