Pimasz úr Párizs ellen

"A francia köztársasági elnök egy hivatalos budapesti iskolalátogatás alkalmával találomra kiválaszt egy magyar diákot, és meghívja, folytassa tanulmányait Párizsban. A fiú, történetesen egy kedves, ámde linkóci srác, aki a gimnáziumi évek során a lányok körében lényegesen emlékezetesebb sikereket ért el, mint iskolai tanulmányaiban, beleértve a francia nyelvet. A tanárok tépik a hajukat, miért éppen az iskola szégyenére esett a választás, de a fiú belevág a kalandba. És elutazik Párizsba. Ebbe a vonzó magyar városba. Mert csak a szegény franciák hiszik, hogy Párizs francia város. Ha átfutnák a magyar irodalmat, művészettörténetet, film- és zenetörténetet, ők is sok helyen felismernék Párizs levegőjét.

A történet egy szórakoztató regénynek vagy filmnek is kiindulópontja lehetne, de valójában a szórakoztató valóság része, amely néha jobb dramaturgiai érzékkel formálja az életünket, mint a legjobb hollywoodi forgatókönyvírók. Gyerekeim társaságából történetesen ismertem akkoriban ezt a kamasz fiút, aki, azóta kollégám lett. Az a kedves, pimasz riporter a TV2-ből. Papp Gergő története persze nem úgy folytatódik, mint egy hollywoodi vígjáték, bár valószínűleg ott is arra futna ki a cselekmény, hogy a srác, csalódások, megaláztatások, sikerek és persze diákszerelmek árán, felnőtté érik." (Kepes András)