"Az eksztatikus prózának nálunk, Nádas Péter mellett, Pályi az egyetlen következetes művelője" - írja Reményi József Tamás. A vallomásos, érzéki írásmód képviselőjeként számon tartott íróról azt is tudjuk, hogy mindig vonzódott a magyar irodalomban oly gazdag örökséget jelentő kisprózai műfajokhoz. A jelen kötet ebből nyújt ízelítőt, a hagyományos történetet mesélő elbeszéléstől a hírlapi tárcákon, a személyes életképeken át az irodalmi fikció és a miniesszé határán mozgó jegyzetlapokig vagy a naplóig.
A kötet címadó darabjában huszonnégy órára kideríthetetlen módon nyoma vész az időnek. Egy másikban Sylvia Plath Budapestre, az Írók Boltjába látogat saját posztumusz könyvbemutatójára, s e különös időutazás részeként még a régi Mozgó Világ szerkesztőségi hangulata is feléled. Halász Péter felravatalozza magát a Műcsarnokban, mielőtt meghal, s ott áll mellette a hatvanas-hetvenes évek pesti undergroundja. Legenda és valóság összeér, a figurák átjárnak egyikből a másikba.
A gyűjtemény az ifjúkori írásoktól a legfrissebbekig ível, s mellesleg az is kiderül belőle, hogy szenvedélyről, az ember zsigeri titkairól, életlázáról, ami Pályi örök témája, szerzőnk nemcsak eksztatikusan tud mesélni, hanem bölcs iróniával is.
