Idegenlégiósok

Valamikor régen inasévek után a céhlegényeknek venniök kellett vándorbotjukat és külországban gyarapították tudásukat, majd hazatérve elkészítették mesterművüket, hogy céhmesterek lehessenek.
Csak a céhlegények kirajzolásához hasonlítható labdarúgóinknak az a mozgása, amely az utóbbi hat évben végbement, az a folyamat, amely az "idegenlégiósok" kifejezést a magyar futball szakszókincsének részévé tette.
Pálfalvi Gábor, a Futball-láz című nagy sikerű könyv szerzője, ezúttal a külföldön szerencsét próbáló magyar labdarúgókat fogta vallatóra. A rá jellemző alapossággal kísérelte meg feltérképezni, kinek mennyit és miért használ a légiósság, milyen kulisszatitkokról nem tud a magyar szurkolótábor, kinek miért sikerült és kinek miért nem. És egyáltalán, hogyan hat vissza az egész a magyar labdarúgásra.
Ennyi év távlatából bevallhatom, hogy egyetemi vizsgáimra készülve mindig a tartalomjegyzéket, a címeket és alcímeket tanultam meg előbb. Akik az Idegenlégiósok-kal való ismerkedést a tartalomjegyzéknél kezdik, aligha teszik le a könyvet, hiszen olyan találóak az alcímek. Mint cseppben a tenger, kifejezik labdarúgó exportunk helyzetét, mind-mind elárulnak valamit.
Negyven külföldre szegődött magyar focista szavait és adatait olvasva kiderül, hogy Bálintnak, Fazekasnak egyértelműen sikerült, Müllernek, Kocsisnak, Csapónak csak a számok szerint, Nyilasinak, Esterházynak, Szokolainak megvan az esélye rá, de a többiek bizony nem is öregbítették a magyar labdarúgás hírnevét és egyénileg is pórul jártak. Éppen a magyarázat, a tanulságlevonás miatt fontosak az olyan axióma szerű kinyilatkozások, amelyek a könyvben a futballista-céhlegényektől idézettek, mint "azok a magyar játékosok, akik komolyan veszik a profi szerződést, vágynak a sikerre, azok ebben a miliőben is képesek helytállni!" "Nem mindegy, kiket "delegálunk", mert egy-egy játékos révén, profi csapatban nyújtott teljesítményén keresztül is minősítik országa labdarúgását." Vagy amit Bálint vallott: "mindent alárendeltem a futballnak, nekem az jelentette a szórakozást, ha jól végeztem a munkámat. A megfelelni vágyás kitölti az életemet!"
Ahogy a céhlegények külföldre küldésének az volt a célja, hogy a fejlettebb módszereket megtanulva, ellesve hazatérésük után a hazai ipart gyarapítsák, úgy labdarúgásunk vezetése is azt remélte, hogy képzett embereket kapunk majd vissza, akik vezetőként, edzőként gazdag tapasztalatok birtokában sokat segíthetnek a sportágnak.
Ez egyelőre még várat magára!

Novotny Zoltán