Dante- Szó, szimbólum, realizmus a középkorban

Babits Mihály Színjáték-fordításának bevezetőjében Dante költeményét csak a művelt közönségnek ajánlotta. A mű, mint a korszak szellemi életének alkotásai általában, ismeretlen világba vezeti a mai olvasót. Idegen számunkra a középkor nem e világi szempontokat érvényesítő gondolkodásmódja, s az a törekvése, hogy minden tapasztalható dologban az isteni jelenlétét és jelentését kereste. E bonyolult világképet néhány, a mienkétől ugyan gyökeresen különböző, de egyszerű és számunkra is jó érthető alapelv szervezte.
A szerző e gondolkodásmód sajátosságait mutatja be az irodalom területén. Az öt fő fejezet egymásutániságában először azt, hogy a mai ember mit tanulhat a XIII-XIV. századtól, majd a nyelvi kifejezést (hermeneutika), a szimbólumalkotásra vonatkozó akkori ismereteket, módszereket és a teológiai realizmus mibenlétét elemzi.
A szó, illetve a szimbólum a két nagy Commedia-elemző fejezet központi témája. Az előbbiben a zene és a képzőművészet is jelentős szerepet kap. A purgatórium mint összművészeti alkotás jelenik meg, amelyben a képleírások, illetve a liturgikus énekek a lélek folyamatos felfelé emelkedésének, a cselekvésnek elmaradhatatlan kísérői, sőt irányítói. Az utóbbiban a másokról pontos leírást adó, róluk véleményt formáló, de fizikai megjelenését tekintve rendkívül szemérmes Dante alakját bontja ki a különböző hasonlatokból és metaforákból.
A mindenféle áltudományos verbalizmust mellőző, rendkívül egyszerű nyelvezetével, a bonyolult dolgok világos kimondásával a monográfia segít abban, hogy a színjáték-olvasó megfeleljen Babits elvárásainak.

Pál József (1953) a Szegedi Tudományegyetem Olasz Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. Az Akadémiai Kiadónál korábban megjelent művei, A neoklasszicizmus poétikája (1988), A világirodalom története évszámokban (1988, Vajda György Mihállyal), Világirodalom (2005, 2008), Ripensando a Budapest, dopo cinquant'anni (2007), a Neohelicon című nemzetközi komparatisztikai folyóirat főszerkesztője.