Szélszelidítő

December tizennyolcadikán, alig valamivel éjfél előtt, Westervoe skóciai halászfalucskát megrohanta a nyugati szél. Meglóbálta a kikötőben horgonyzó csónakokat, végigsüvített az elhagyatott főutcán, felszáguldott a dombra a szorosan egymás rnellé épült házak között, csapkodta a kertkapukat, kormot fújt le a kéményekből és megpörgette a templom tornyán a szélkakast.

Szeles Gerinc kétemeletes ház volt, apró ablakai sűrű borostyán közül pillogtak ki. Vörös cserépteteje épp csak kilátszott az előtte álló vadgesztenyefa mögül, s mert a ház kétszáz esztendősnél is idősebb volt, úgy látszott, mintha egyedül a borostyán óvná meg attól, hogy lerontsa a szél.

A házban Archie Stringweed lakott, meg a szülei, Jeffrey és Cecille. Archie padlásszobájának ablaka a falusi háztetők fölött a tengerre nézett, vagyis Archie hallotta is, érezte is a szél teljes erejét. Aznap este különlegesen izgatottnak hangzott, s Archie szemére nem jött álom, úgy nyögött, fütyült a szél az eresz körül...

Részlet