Őszirózsa

Az Őszirózsa irodalmi értéke, fő vonzóereje abban rejlik, hogy elragadóan bájos, egyszerű, de kerekded kis történet ez, melyben a festői leírások itt-ott szinte a természet imádattal határosak és egyes jelenetekben valóban megkapó a lelkiállapotok mesterien finom rajza. Emellett pedig kifogyhatatlan a színek, képek, hasonlatok igazi keleti tarkasága. Hősnője, Őszirózsa, egy jómódú japán nemesnek (szamurájnak) fogadott leánya, ki gyermekkorában boldog jólétben nevelkedik, de később a sors számtalan csapással sújtja. - A polgárháború vihara földönfutóvá teszi őket. Anyja meghal. Atyja eltűnik, ö keresésére indul, de sok viszontagságon kell átesnie, míg végre a megpróbáltatásokban tanúsított gyermeki ragaszkodását és menyasszonyi hűségét azzal jutalmazza az ég, hogy nemcsak atyjával, de rég elveszettnek hitt nevelt bátyjával is sok kaland után végleg egymásra találnak, akinek, anyja végakarata szerint, nejévé lesz. A kedves kis mesét különös bizarr, itt-ott elmélázó, de azért alapjában mégis derűs hangulat lengi át. - Érezzük, hogy egy más világban, az örökké viruló cseresznyefák hazájában járunk, ahol eljön ugyan a ,,lombhullajtó ősz", de ez csak rövid ideig tartó esős, hűvös évszakot jelent és utána sohasem következik a természet fagyos halála: a tél. - A hős bár tűr, szenved, nélkülöz, de végül mégis elnyeri jutalmát.