Ördögök

1869-ben egy Nyecsajev nevű diák és anarchista csoportjának tagjai megölték egyik társukat, mert ki akart lépni az egyre szélsőségesebb szervezetből. Ez az eset nagy visszhangra talált egész Európában, és igazolta Dosztojevszkij aggodalmait a forrongó Oroszországot fenyegető sötét jövővel kapcsolatban. Másrészt illett akkori regényfolyam-tervezetébe, melynek főhőse egy Istentől elfordult, felsőbb rendű, bűnbe esett, de megváltás után vágyó, aláhulló és feltámadó fiatalember lett volna. Ez az alak később több műben felbukkant; Ördögökbéli megtestesülése Nyikolaj Sztavrogin: a szép, okos, büszke, de kétségek közt vergődő ifjú, aki unalmában túllép minden határt, élvezi gaztetteit, és később hiába vezekelne, összeomlik alattuk. A kisvárosi miliőben játszódó regény összes többé-kevésbé komikus szereplőjében él egy-egy végzetes eszme, melyet ő tehetetlenül fölerősít bennük: a messianisztikus Satov (a leendő áldozat), az istenember, az öngyilkos-önelvű Kirillov, az emberisten képével, az álforradalmár Verhovenszkij, a gyilkos manipulációival, apja a liberálisok talajtalan álmodozásaival, Liza a heves, Dasa az odaadó szerelemmel, Tyihon sztarec pedig önnönmagával szembesíti; és folytathatnánk a sort, de a lebilincselően izgalmas krimi szálait illetlenség volna előre felfejteni.