Az éjnek rémjáró szaka

Búcsú
Néhány hónapja arról beszélgettünk Orbán Ottóval, telefonon persze, mert már nehezen járt el otthonról, én meg nem tudom felvonszolni magam a lépcsőn a liftig, szóval azt mondtam, hogy olyan vörösmartys verseket ír mostanában, mármint az öreg Vörösmartyhoz visszanyúló verseket, csak frivolitással, álfrivolitással ellenpontozva. Aztán márciusban elküldte Az éjnek rémjáró szakát, Arany-Hamlet mottóval ugyan, de belerejtve egy utalást az Előszóra: fűfrizurás tavasz. Nagy vers, gondoltam, nagy, kétségbeesett és tökéletesre megmunkált búcsúvers. Amikor megköszöntem, azt mondta: Hagyd májusra, születésnapi ajándékul. A Holmi májusi számát még postázhattam neki Szigligetre.
Amikor vasárnap kora délután megtelefonálták a brutális hírt, újra elolvastam a verset, az első dal dal a szenvedésről, dal a halálról, ahogy a régi nagyok csinálták! , az első dal így végződik: Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér, Szívhalál és Agyhalál. Szívhalál vitte el, egyetlen perc alatt.
Réz Pál