Ténymásolatok

A II. világháború után született nemzedéket szokás elkényeztetett nemzedéknek nevezni. Hiszen békében, viszonylagos gondtalanságban nőtt föl, tömegnyi méretben nyílt lehetősége a tanulásra, az érvényesülésre mégis passzívnak, határozatlannak tűnik. Odze György első kötetének novelláiból ennek a nemzedéknek a diagnózisát olvashatjuk ki. S kiderül: bonyolultabb a valóság, mint sokan gondolták, ítélték. Kiderül, hogy az elkényeztetettség, a gondtalanság igen nagy tehertétel, önmagában is ellentmondásos: mert ugyan megóv a nehézségektől, de meg is köti a cselekvési szándékokat. Ennek az ellentmondásnak a fölismerése sok fiatalt megriaszt menekülni próbálnak kamaszálmokba, tétlenségbe. Mások csak azért is küzdenek, nem csupán társadalmi szerepeket, de érvényes tetteket is ki akarnak vívni maguknak. Odze György a csöppet sem egyszerű realitással néz szembe azzal, hogy leírja a tényeket. Nem szépít, nem irodalmasít, még csak nem is kommentál. S paradox módon ez a negatívum adja meg a novellák hitelét, ez a szigorú szembenézés garantálja, hogy Odze túljut a tények másolatán, s ő maga is tényezővé lesz az irodalomban, miként írásai az életben.