Mesebeli mesterek

Kihalóban levő mesterségekből egy csokorra való elevenedik meg e könyv lapjain. Olyan foglalkozások, amelyekről ma már a falusi, kisvárosi gyerekek is keveset tudnak. Mert kihez kopogtat be manapság egy vándor esernyőjavító? Ki fogad fuvarost lovas szekérrel? Ki viszi dagasztott kenyerét a pékhez megsütni? Van-e, ki kötélverővel, csizmadiával, kalapossal vagy kerékgyártóval dolgoztat? A szerző gyerekkorában, a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben, még virultak ezek a foglalkozások vidéken. Csodálóik, irigyeik is akadtak. Igaz, főként a gyerekek között. Mert ezeknek a néha szigorú, kacifántos, rátarti, mókás vagy szelíd mestereknek a lajbija alatt gyerekszerető szív dobogott. Maga mellé, a bakra ültette őket a fuvaros, féltek az esernyőstől, de ragaszkodtak is hozzá, tréfálkozott velük a kádár, a kalapos, a kötélverőn meg ők fogtak ki. És miközben a különböző mesterekkel barátkoztak, munkájukkal ismerkedtek, megtanulták, hogyan lesz a kenderből kötél, a szövetből kalap, a viaszból gyertya, a dongából hordó vagy a nyersbőrből csizma. Akik szeretnének belesni e régi, kisvárdai iparosok műhelyeinek ablakán, követni mozdulataikat, élvezni derűjüket, elismerően csettinteni kezük munkája láttán, azoknak ajánljuk ezt a könyvet. Meg azoknak is, akik szórakoztatva kívánják gyerekük előtt kinyitni ezt a letűnt világot, közelükbe hozni e sajátos kor büszke iparosait. Végül a modern szakmák tanulóinak, tanítóinak is ajánljuk, amolyan szakmatörténeti adalékként. Van, akinek a szövegnél többet mondanak a képek. A megejtően szép, ízléses, aprólékosan kidolgozott grafikák - Sárkány Roland Ferenczy Noémi-díjas művész munkái -, melyek miközben méltó társai az egyes történeteknek, önálló életet is élnek. Ritkaság az a harmonikus egység, melyet a könyvbeli szöveg és rajz megtestesít.