Györgyi - Miért pont ő?

Hogy mennyien és mennyire másképpen fognak még emlékezni az amúgy nagyon szerencsétlen újságírónőre, aki nagyon beteg volt. Akár tetszik akár nem, ez komoly betegség, nem is gyógyítható. No de ettől, még nem kell egy héten több regény is lehúzni erről... no ennyit a jóízlésről.

A könyv dicséretes. Szép és nagyon szomorú. Ahogy a valóságban.. Sajnálom Györgyit ,igenis értékes ember volt. Köszönöm, hogy olvashattam.

Sajnálom vagy inkább nevetem az olyan embereket, akik úgy alkotnak véleményt egy könyvről, hogy el sem olvassák azt! Nyugodt szívvel állítom, ez a könyv nem lehúzás, nem sajnálatkeltés, s cseppet sem az előnyös oldalt kívánja bemutatni, sem a kép, sem a benne foglaltak által! Egy emlékezés, ez igaz, de róla más könyvet már sajnos nem írhatunk... Egy barát írta, egy olyan, aki látta nevetni, sírni, hanyagnak és kifacsartnak lenni. Aki próbált segíteni, s aki megpróbálta feldolgozni a halálát – egy barátnak!!! Egy olyan barát, aki épp úgy nem értett néha vele egyet, mint mások, aki vitázott is, ha úgy esett, s aki megértette, aki szerette. Ez a könyv egy megemlékezés… Én köszönöm ezt a 2 órás dokumentumfilmet!