Fecskeszemmel - Tanulmányok

Minthogy sokféle témáról szólnak az írások, nem könnyű jó címet találni a kötetnek. Japánban olyan címeket adtam az ilyen gyűjtőköteteknek, amelyekről sejtettem, hogy tetszeni fog a japánoknak, akik nagyon közel élnek a természethez. így születtek az olyanfajta címek, mint Pitypang, Napraforgó, Hóvirág, Búzavirág, Szentjánosbogár, Pacsirta, Szivárvány. Az előszóban mindig megmagyaráztam, hogy mit is tanulhatunk mi emberek ezektől a teremtményektől, hiszen valamennyit a jóisten alkotta. Mindig nagyon szerettem a kis fecskéket, és úgy gondolom, hogy tőlük is rengeteget tanulhat az ember. Ami a legbámulatosabb a fecskénél, az a vándorlás. Ki tanította meg őket, hogy mikor és hova kell repülniük? Hogyan tudják az irányt? Hogy csinálják? Titok! Mi minden kell, hogy legyen a kis fecske agyában, szemében, szívében! Ott van benne a messze Afrika, ott van benne a párja, ott vannak benne a fiókák, ott vannak benne a röpdöső rovarok, minden-minden abban a kis fecskefejben! És láthatóan örülnek életüknek. Mit tanulhatunk tőlük? Az élet szeretetét, a bizalmat, a házastársi, apai és anyai hűséget, a fáradhatatlan szorgoskodást és világméretű látókört és a vidám csivitelést. A fecskék nem gubbasztanak búsan valami gerendán. Mindig van dolguk. Mindig készülnek valamire. És, ahogy jézus mondta, a jóisten eteti őket. E kötet cikkeinél is talán az a közös vonás, hogy nem a földhöz tapadt perspektívával íródtak, hanem, hogy úgy mondjam, fecskeszemmel nézik a világot, így többet lehet látni, és jobban lehet látni az Isten szépnek teremtett világát.