Kalandorok a magyar történelemben

Tíz magyar férfi az utóbbi ezer évből - ha nem is mindegyik szélhámos, de hogy mindegyik többre tartotta a kalandos életet az unalmas otthon ülésnél, az bizonyos. Volt köztük király fia, aki egy másik király apja lett - miközben ő maga idegen országokban bolyongott és sohasem léphetett ősei földjére. Többen közülük mindenre képesek voltak, az esküszegéstől a hazaárulásig, hogy korona kerüljön a fejükre, lehetőleg magyar korona - és a végén el is érték céljukat. Volt olyan, ki vagyont gyűjtött azzal, hogy gazdag nőknek árulta szerelmi szolgáltatásait - bizony még koronás asszonyt is hálójába kerített. Ma már ki tud arról a magyar költőről, aki époszban énekelte meg Mohácsot, hogy aztán gyilkosságok során át eljusson a hamispénz-verésig és onnan a vérpadra? Ő volt az egyetlen magyar költő, aki hóhér kezétől ért gyászos véget. És akkor még nem szóltunk a vérbeli kalandorról, aki négy földrészt járt be, gyarmatot alapított - ha nem is a magyaroknak - és idegen célokért egy trópusi szigeten áldozta életét.
Vagy ott volt a szellem kalandora, aki mérhetetlen tudást gyűjtött és mindenkit ámulatba ejtett vele - és amely tudás a végén végzett vele is. Ott van az idegenbe szakadt magyar úr, aki a hasis rabjaként egy idegen nép szentje lett, majd az elmebaj kétségtelen jelei közepette hihetetlen mélységekbe zuhant. És a másik, szintén nagyon előkelő, aki fölényes tudásával bőszített meg mindenkit, majd nem tudván bánni a pénzzel, megvetett sikkasztóként vonult be a köztudatba. És a tizedik, akiből a világ máig elismerten legnagyobb festmény-hamisítója lett olyan szédületes tudással és ügyességgel, amire sem előtte, sem utána nem volt képes senki ezen a földön.
Kalandor magyarok, kalandos honfitársaink. Emberek, akik mindenek fölé helyezték az izgalmas életet, és lám, az élettől meg is kapták a kalandokat - mindhalálig.