Nem trappolok tovább

„De hát mit akarok én? Meghalni, vagy örülni az életnek? Ugyanott vagyok, ahol egy vagy két évvel ezelőtt. Igen, élni is akarok és meghalni is. Lehet így fölkészülni a meghalásra? Talán. Időnként úgy érzem, hogy rövid az időm. Tervezem, hogy így lesz és úgy lesz. Hát játszom én a halálra készülődéssel? Nem. Komolyan csinálom. De nem tehetek róla, ha örömöm van benne. És arról sem, hogy vidámsággal tölt el. Mi van az egésznek a mélyén? Talán nem fordulok eléggé a szellemiek felé? Nem meditálok, nem imádkozom eleget? Túlságosan is élek.” Polcz Alaine annak a felkavaró küzdelemnek a stációit rögzíti folyamatosan diktált halálnaplójában, amelyet földi élete utolsó mérföldjén neki is meg kellett tennie. Testi-lelki szenvedésének sok kétellyel, félelemmel, életszeretettel, lemondással és bizakodással, belenyugvással és kétségbeeséssel váltakozó fázisaiban saját halála megoszthatatlan élményét, a haláltusa magányának tapasztalatát rögzíti, amíg ereje engedi a végső elcsendesedés előtt.