Nagy Sándor művészete - Freskók és üvegfestmények Pesterzsébeten

„Legteljesebb épségükben Nagy Sándor üvegablakfestményei maradtak ránk. A freskóival teli Szent Erzsébet templomban is található Nagy Sándor üvegfestmény, de a legtöbb – egész ablak­sorozat – a pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya templomban van. A gótika katedrálisa a kő és a festett üveg szimbiózisának varázslata volt. Kő- és üvegemlékműve a középkori ember szárnyalásának. A gótikus üvegablak függőleges történet: kétirányú utca ég és föld között. Csupa megvalósult, emberrel, angyallal benépesült Jákob lajtorja. A kőrengeteg félhomályában és félsötétjében, ahol még a színes kövek is a sejtelmesség pókhálófinom leple alá rejtőznek, ezek az égből leeresztett, vagy éppen oda fölkapaszkodó ablakok ontják magukból a fényt. Ahogy Arthur Rim­baud, a zseniális suhanc fölfedezte magánhangzóinak a színét, úgy fedezhetjük föl, hogy a fény tü­ze zengeni kezd ezekből a színekből: hangjuk, zenéjük, örvénylő kórusdallamuk van, kristályosan csengő szólóik és némiképp ki sem suttogható mélységük. Az üvegablak a festészet zenéje, a szí­nek balettje – csak épp fordítottja annak, ami a kútba nézés szédületének varázsa: nem lenézve lá­tunk a mélyére, hanem alulról fölfelé, belülről kifelé. Ahogy a fogoly a szabadba. Ha a teremtő művészet az ember szabadsága, talán nem minden alapot nélkülöző állítás, hogy az üvegablak-fest­mény ennek a szabadságnak a Napja és Holdja – a fényforrása. Világ, a művészeten belül is.”