Életvonal

Életünk. Utazunk röviden-hosszan, két pont között. Mindjárt utunk elején ott áll drága nagymamánk barackfája (él-e vajon, terem-e még?), ott a primőr óvodai szerelem, Ágica (csodás tejfogaival), később csókok is, a híradó vágóképe idézi meg őket (a tettestárs Sári erényén szülei meglehetős hibaszázalékkal őrködnek), majd már felnőttszerelem (viharjelzésekkel). Ismeretségek, sorra-rendre: a szomszéd Borika (hála a halízű csirkének, majd kicsattan az érzékiségtől), sokkoló köldökök (BKV-ajándék), vicces traumatológus (térdünk bánja), későn érő Zoltán (hintalóról nyergelne át franciaágyra), maga Ronaldinho (focizni invitál), a bérgonosz (igény van rá), Rózsika és Ottó (szakrendelői szerelmesek), a 120 ezer éves baci (felélesztették), a kisbolygó (nagy családi balhét kavar), nadrágkrizis (minden tavaszszal), közepesen egészséges nyögések (sűrűsödnek). Utazunk, libamelltől kelfasírtig, mígnem egy nap összetévesztünk egy csinos nőt egy autóbusszal, és azt álmodjuk, megszűnt a közérzetünk...