Hajósok éneke

Moldova György riportjainak titka, hogy írójuk legtöbbször nem riporterként keresi fel témáját. Nem formális újságírói megbízatással, nem is holmi "riporteri elhivatottságból" utazik. Ha már egy-két hónapig ült asztalánál és dolgozott - egy hivatalnok szoros munkarendjével - új művén, belső kényszertől hajtva neki kell vágnia az országnak, s talán ő maga sem tudja előre, hogy másnap segédmunkásként fog-e dolgozni valamelyik nagy építékezésen, vagy újságírói igazolvánnyal látogatja meg ugyanannak az építkezésnek a főmérnökét.

Összegyűjtött riportjainak kötete az 1956-os mohácsi árvíz krónikájával kezdődik, falusi és konzervgyári riportokkal, a komlói bányáról, a vidéki zálogházakról, az aszódi javítóintézetről szóló riportokkal folytatódik, hogy - mintegy visszatérve a tizenöt év előtti színtérre - a régi mohácsi iparosok mesterségét, dunai hajósok életét bemutató, mindeddig kiadatlan riportokkal fejeződjék be.