Míg meg nem haltak

A könyvemben olvasható húsz történet mintegy harminc, élete utolsó periódusába jutott emberről, és az őket halálukig ápolókról szól. Ezek az egyszeri és egyszerű embermesék mintegy száz esztendőt ölelnek át és föl. Akad történet, mely a huszadik század első éveiből eredeztethető, vannak olyanok is, melyek a második nagy világégés éveihez is... bővebben
Utolsó ismert ár:
3 420 Ft

A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről.

Igénylés leadása
Olvasói értékelések
Nincs értékelés
Írjon saját értékelést, és ossza meg véleményét a többi vásárlóval!
Olvasói értékelések
FETYKÓ JUDIT
Nagy Bandó András: MÍG MEG NEM HALTAK Amatőr idősápolók, kezdő ápoltak, és a kulcsnélküli emberek könyve című legújabb kötete. Aki olvasta a Toscanákat, annak ez a könyv mintegy a halállal, az elmúlással kapcsolatos témakör további kibontását adja, egy másik szempontból. Ez a mozaik-regény mivel a MÍG MEG NEM HALTAK-at is mozaikregényként, sőt a belső részeit, részleteit témamozaikként olvashatjuk, melyek jelölésében jelen könyvben a színnel jelezett részek mintegy fokozzák a mozaikok hatását; önálló, témájukban, történetükben mégis egymást követő és egymásnak akár tükröt adó fejezeteiben az események, a szereplők beszéde, ki nem mondott gondolatai mozaikként illeszkednek az emberélet egyéni, de mégis univerzálisan hasonló öregkori véglezajlásának soha meg nem szakadó története. Ami teljességgel e mellett a bemutatási módszer mellett szól, hogy valóban, univerzálisan egyforma az életből való kilépés (mely csupán az egyéni gyors lezajlásban vagy épp az elhúzódásban különbözik). A bevezető az egyik legszebb része a kötetnek, majd a lezárás is különleges (itt az ismétlések, a gondozottá vált személy elvárásai és a hajdan vele szemben támasztott igények ismétlődése; és az új, kezdő gondozóban a hasonló érzések, gondolatok kialakulása, válaszul az idős ember elvárásaira). Nagy Bandó András a bevezető és záró részben nem kertel elvégre Nem babra megy a játék, ahogy a fejezet címe is mutatja , rögtön a tárgyra tér. Önmaga lehetőségeiről ír, a végső állomás lehetőségéről, hiszen nemcsak az írónak, de mindannyiunknak a kor előrehaladtával szembe kell néznünk saját elmúlásunk lehetséges idejével. A halál jelenléte az élet végén, az egyéni idő latolgató körüljárása az egyén jelen-múlt értékeinek és a végső kor hiányainak figyelembevételével. Meg persze a lehetőség, hogy viszonylag tiszta tudattal éljünk, ha élhetünk a magunk elé tervezett, vágyott ideig az író bevezető, felvezető, majd záró gondolataiban önmagáról, saját esetleges lehetőségeiről beszél, ám érezhetjük ezt a magunkénak, akár saját belső monológunknak. A fejezetek során sokféle szituációban egy évszázad történelme jelenik meg; a gondozott öregekben felmerülnek a háborúk, a vallási, nemzetiségi hovatartozás miatti hajdani félelmek, sérelmek, az át nem élt élethelyzetek miatti örök hiányok is. Több fejezetben is megjelenik a jellegzetes ö-ző nyelvjárási beszéd (anyanyelvi formája) az egyikben Deszk község, Nagy Bandó András születési helyének nevét találtam , melyet az író mai napig gyökereiből eredően használ. Az öregség és maga a meghalás, az elkerülhetetlen vég miatti reakciók és ezeknek ábrázolása Nagy Bandó András egyéniségéből, élet-halál szemléletéből és meggyőződéséből ered hasonló, érdekes vélekedéseket mutatnak. Ami nem jellemzője a könyvnek, így a szereplők sem hangsúlyozzák, az a halál tényének merev elutasítása; ahogy szintén nem jelenik meg ezeknek az idős embereknek a gondolkodásában a fiatalok elleni düh vagy negatív érzések csupán azok fiatalsága miatt (saját közelgő elmúlásuk tudatos vagy tudattalan felismerése mellett). És még valami hiányzik ebből a könyvből: annak az illúziónak a fölkeltése, hogy a már-már magatehetetlen öreg a habos-csipkés ágyban nyugodtan fekszik, mely ágy soha nem lesz a napok váladékaitól szennyes A kötet főhősének tekinthető idősápoló, Tilda gyűjtéséből való a Nyolcadik történet, ahol a mesélő szavainak indításával mintegy feloldja az író az előző fejezetek, jegyzetek megismerése során keletkező feszültséget az olvasóban; ám nem ok nélkül old. Erre szükség van az épp ebben a részben, majd a következőkben folytatódó történet továbbolvasásához. Épp a többszörös mozaikszerkezet miatt ez a könyv talán hangoskönyvként is megállná a helyét, egyes fejezetei igencsak megállnák a helyüket rádiójátékként, színpadi jelenetekként (akár tévéjáték-sorozatként). A történetek során végig jelen van a már jellegzetes Nagy Bandó-i élet- és halálszemlélet. Az örök körforgás során az ápolt, ellátásra szoruló személy elmúlta után a már gyakorlott gondozóvá vált főszereplő újabb és újabb idősek segítésében vesz részt (ez a munkája), míg végül az egyéni idő haladtával ő is gondozottá lesz. Nagy Bandó András így ír a kötet utolsó fejezetéről: A zárófejezet, az utolsó naplójegyzet szokványosan indul, és látszólag szokványos a folytatása is. Ebben, és ezt csak néhány oldal elolvasása után vesszük észre, az előző idősápolásokról szóló naplójegyzetek esszenciáját olvashatjuk, mintegy abszurd végjátékként, hogy közben, és végig rádöbbenjünk: csak az ápolók és az ápoltak személye változik, a történetek egymást követve és másolva, hasonló fordulatokkal és történésekkel ismétlődnek meg. Az utolsó, meglepő fordulatot elhallgatom, maradjon titok, és javaslom a majdani Olvasóknak is: semmiképpen ne lapozzanak hátra, várják ki türelemmel, amíg soronként jutnak el a befejezésig Ez a könyv az emberélet olyan állomásáról szól, melyet korunk embere nem szeret emlegetni, sokan épp halálfélelmükben (egész életükön átívelő haldoklásukban) se beszélni, se olvasni nem hajlandók róla. Az elmúlt századokban a civilizáció alakulása során a temetők a templomok mellől az élőktől távolra, a települések szélére szorultak; a haldoklók helye már általánosan nem otthon, a saját ágyukban, hanem kórházban van (éppúgy, mint a születésé), a halottak ellátása sem otthon történik (a két jelentős életállomás univerzálása és valamilyen szintű kiüresítése) maga a gyász és annak külső körülményei is megváltoztak. És főleg megváltoztak azok a körülmények, melyek során a segítésre szoruló öreget a család maga tudja ellátni. Az otthoni segítés, gondozás és annak során az idős embernek és hozzátartozóinak, a gondozónak feljegyzései, vélekedései azonban sokakat érdekelni fognak mert ez is olyasmi, amit talán mindenki sejt, hogyan is megy végbe, de a valós történésről keveset, vagy semmit nem tud E gondolatsor zárásaként egy kiemelés a 14. történetből Mikes naplójából: Így vagyok én is: hallom, olvasom, partecédulákból megtudom, hogy egy-egy rokonom, ismerősöm, barátom hogyan végezte, és a saját halálomat is hozzájuk hasonlónak képzelem el. Nincs halálfélelmem, eleget éltem ahhoz, hogy mosolyogva adjam meg magam. A halálnál, a meghalásnál is nehezebb földolgoznom, hogy nincs tovább, hogy nem lesz tovább, vagyis, hogy lesz tovább nélkülem. Budapest, 2015, február 1.április 14. Fetykó Judit



Események

H K Sz Cs P Sz V
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1