Metallica

Mint minden zenekart, amely valaha világsikert ért el, a Metallicát is az tette naggyá, hogy nem hallgatott sem a rajongókra, sem a lemezeladási mutatókra, csak arra, hogy a tagok mit szeretnének csinálni. Ha nem így lett volna, a Metallica ma egy szánalmas, önismétlő thrash metal zenekar lenne, így viszont a világ legnagyobb metalzenekara lett. Akárcsak nagynevű pályatársaikat, a Metallica tagjait is számos tragédia érte, annyi metamorfózison mentek át karrierjük során, mint száz lepke, és mindig talpra álltak. Ma, 29 évvel a megalakulásuk után úgy tűnik, hogy az erő kontra erőszak meccsből esetükben az erő került ki győztesen, mert újra és újra szembe tudtak nézni önmagukkal, és bármit beismertek, még akkor is, ha milliók értetlenkedtek minden egyes lépésük után. "Az egyik fő problémát az jelentette, hogy Hetfield már csak a rocksztár tudott lenni, akit megszemélyesített, nem pedig önmaga. ťÚgy éreztem, hogy nem mutathatok gyengeséget... És otthon is mindig rajtam volt ez a maszk. Elképesztő és egyben bámulatos, hogy mennyi ideig hordhat az ember egy maszkot... De mára megtanultam, hogyan lehet a kettőt jobban összeegyeztetni. Például azzal, hogy elismerem, igen, néha szar turnézni, és inkább otthon lennék. Vagy azt, hogy nekem is lehetnek rossz napjaim, nekem is lehet rossz kedvem, és nem érdekel, ha az emberek azt mondják rólam ilyenkor, hogy seggfej vagyok… Rengeteg macsóizmus van ezen a világon, de azt hiszem, a legférfiasabb dolog beismerni azt, hogy gyenge vagy, és nem takargatni a gyengeségedet. És azzal mutatod meg az erődet másoknak, hogy megmutatod a gyengeségedet.Ť"