Idegen partokon

A kötet Mészöly Miklós ötvenes-hatvanas években írott elbeszéléseit tartalmazza. A rövid prózák a Sötét jelek (1957) és a Jelentés öt egérről (1967) című kötetekben láttak napvilágot. Ezekből az írásokból rekonstruálható az életrajzi háttér, a személyes tapasztalatok (háborús élmények, mindennapok) írói feldolgozása, ugyanakkor felismerhető az az időváltásokra, mozaikszerűségre törekvő prózapoétikai szándék is, amely a későbbi Mészöly-próza jellemzője lesz. Az Idegen partokon darabjainak új elrendezése a szerzőtől származik, ahol az elrendezés sugallta műközi világ, bölcseletpárlat legalább olyan érvényes, ha nem érvényesebb értelmezési kerete az egyes műveknek, mint kizárólagosan a könyv egy-egy darabja. A Hamisregény című könyvvel kiemelt és állandósult írói gyakorlattá vált Mészölynél az, hogy a rövid prózák értelmezési terét az újraírás e különös válfajával, az újabb és újabb kontextusba és konstellációba helyezéssel bővíti.